• Optika Valentin

A magyar szemüveg-sztori

A szemüveg a 13. században jelent meg a világban és hamar népszerű eszköz lett a látásjavításra szorulók között. Ebben a bejegyzésünkben elolvashatod a teljes történetet, most pedig néhány érdekes, hazai vonatkozást tekintünk át.

Hazánkban szintén a 13-14. századok fordulóján jelenhettek meg az első szemüvegek, köszönhetően annak, hogy szoros (néha ellenséges) kapcsolatban álltunk Velencével, ezen keresztül az olasz kereskedőkkel, akiken keresztül a mi szerzeteseink is hozzájuthattak a látásukat javító, úttörő eszközhöz. Szélesebb körű elterjedése valószínűleg Mátyás király korában következett be, egyéb vonatkozásaiban a nemzetközi fejlődést és tendenciákat követve haladtunk előre.

Beszéljünk két fontos, magyar leletről, amelyet dr. Győrffy István 1962-ben publikált írásából ismerhetünk meg részletesebben.

Győrffy professzor életműve igen színes, többek között az ő nevéhez fűződik az első magyar kontaktlencse labor alapítása, ahogyan az első hazai, gépjármű-közlekedési alkalmassági feltételek kidolgozása is. Munkásságára ebben a cikkben szentelünk külön figyelmet.

A legrégibb magyarországi szemüvegkeret-lelet az 1400-as évek második feléből származik, a liptószentmiklósi templom főoltárát egykor díszítő táblakép keretébe csúsztatva pihent 1928-ig, amikor is a kép restaurálásakor előkerült. Amit biztosan tudunk, hogy a kép 1470 óta érintetlen, azaz a szemüvegünk legalább 550 éves. A keret cserzett marhabőrből készült, helyenként fekete lakkozás nyomai láthatóak rajta, a teljes szélessége 94 mm, a lencseátmérők 35 mm-esek, a keret vastagsága és mélysége pedig 3,5-3,5 mm. A kereten, néhány díszítő vájat mellett, felfedezhető egy „A” betű – ez lehetett a készítője kézjegye, de lehet ez akár az első magyar szemüvegkeret-brend is. A szemüveglencsék, sajnos, nem kerültek elő. Tekintettel arra, hogy a 15. század végétől a bőrt felváltotta a fémből készült, szegecselt szemüveg, a „Nietbrille”, ez egy igazi, utolsó szériás darab lehet.


Az első magyar szemüveg, 15. század

A másik fontos lelet, egy szegecselt szemüveg, a második világháborút követő nagyszabású ásatások során, 1949-ben került elő a Budavári Palota területén. A vele együtt előtalált tárgyak közül többnek azonosítható a kora, így nagyjából biztosra vehetjük, hogy a szemüveg a 16. században készült. Erre az időszakra utal a szegecselt elkészítés is. A keret ezüstből készült, hídja díszítésekkel ellátott. A szélessége 82 mm, a lencsék átmérője pedig 29 mm. Ellentétben az első lelettel, a szemüveglencsék is a helyükön voltak, így megállapítható, hogy nagyjából +2 dioptria törőértékkel bírnak és nem üvegből, hanem optikailag csiszolt kvarckristályból készültek.


A 16. századi lelet

Az első magyar látszerész vállalkozás ...
A Drasche-ház és az optika az 1910-es évek végén

... Calderoni István optikus (született Stefano Calderoni, 1794. Rovereto, Lombardia) nevéhez fűződik. A Habsburg hadseregben szolgált, így került Pestre, ahol az obsitot követően le is telepedett. 1822-ben a Váci és a Nagyhíd (a mai Deák Ferenc) utca sarkán, a Drasche-házban nyitotta meg a látszerész üzletét, melyben szemüvegeket, csíptetőket, látcsöveket, majd fényképészeti eszközöket és mérőműszereket is árult. Az üzlet fejlődésében jelentős szerepet játszott Calderoni szeretett inasa, Hopp Ferenc, aki Calderoninál sajátította el a látszerész szakmai alapjait, majd külföldi tanulmányait követően betársult az üzletbe, további fejlesztésekkel bővítve a portfóliót: a hazai tanszergyártás és -kereskedelem úttörőjévé tette a vállalkozást. Az polgárság körében igen népszerű üzletet Krúdy Gyula is említi a Nagy kópé című regényében, örök emléket állítva ezzel a Calderoni és Társának.



Libál Optika, a ma is élő hagyomány
Libál Optika (Facebook)

Az első vállalkozás, amely a szemüveghez szükséges lencséket és kereteket is kézi erővel állította elő, egy kisiparos család vállalkozása volt: ők a Libál-család. Libál Antal Morvaországban született, családjával együtt 1846-ban vándorolt be hazánkba. Antal már önálló optikusmester volt Bécsben, amikor, állítólag, Széchenyi István gróf rábeszélésére költözött Magyarországra. Az 1850-ben megnyitott Libál Optika fogalommá vált, a családi vállalkozás virágzott. Híres magyar orvosok, mint Semmelweis Ignác vagy Hirschler Ignác, is gyakran megfordultak náluk, a családi legendárium szerint, aminek folyományaként ők voltak az elsők, akik orvosi vényre készítettek szemüveget Magyarországon. A család korszakokon és generációkon keresztül, gyakorlatilag a magyar optikai kiskereskedelem megalapítójaként, üzemeltette látszerész üzletét. Az emlékek kézzelfoghatóak: az üzlet, eredeti állapotában, még ma is működik a Veress Pálné utca 7. szám alatt.


Ismerős a MOM? Úgy is mint Magyar Optikai Művek?
A MOM a 80-as években

Az alapító, Süss Nándor, a finommechanika magyarországi meghonosítója. Tevékenységét a Kolozsvári Egyetemen kezdte 1876-ban, ahol kutatáshoz és javításhoz használatos eszközök készítése mellett a magyar műszerészképzést is megalapította. 1884-ben, Baross Gábor hívására, a budapesti Mozsár utcában mechanikai tanműhelyt épített fel, ahol képzést is folytattak. A fejlődés folyamatos volt, jöttek a hazai és nemzetközi elismerések, majd a költözés az Alkotás utcába, ahol, többek között, a híres Eötvös-inga is készült. 1900-tól Süss Nándor-féle Precíziós és Mechanikai Intézetként működött tovább. 1905-ben, a már több mint 100 munkavállalót foglalkoztató cég a Csörsz utcába költözött és maradt is itt, egészen a megszűnéséig. 1921-től folyt optikai üvegcsiszolás is a gyárban. A Magyar Optikai Művek nevet 1938-ban vette fel az ekkor már részvénytársaságként működő vállalkozás. Tekintettel a jelentős hadiipari portfólióra (irányzékok, optikák, más harcászati eszközök), a gyár komoly károkat szenvedett a második világháborúban. Az üzem az újjáépítést követően gyors fejlődésnek indult, megtartva a finommechanikai és optikai tevékenységét, a szocialista blokk egyik kiemelkedő, nemzetközileg is elismert gyárává nőtte ki magát. A fejlesztések és a növekedés folyamatos volt, milliós nagyságrendeben készültek szemüvegek a MOM-ban gyártott lencsékkel. A rendszerváltást a gyár nem élte túl, 1994-ben jogutód nélkül megszűnt, az épületét elbontották.


A szemüvegkeret-gyártás hagyományai

A szemüvegkeret-gyártás magyarországi történelmében játszott jelentős szerepet a 60-as évek elején, Esztergomban, Granvisus néven alapított üzem. Hasonlóan a MOM-hoz, nemzetközi sikertörténet volt ez a gyárunk is: a hazai piac és a keleti blokk ellátása mellett jelentős nyugati megrendelés-állománnyal rendelkezett, élen járt új technológiák kidolgozásában és meghonosításában. Fénykorában 1.400 munkavállalót foglalkoztatott és 35 országba exportált szemüvegkereteket. Minden gyártási folyamatot helyben végeztek. Szintén a rendszerváltás jelentette a Granvisus végzetét, több átalakulást, csődeljárást és profilváltást követően 2003-ban szűnt meg végleg.



Magyarországon jelenleg Mátészalkán és Budapesten működik nagyüzemi szemüveglencse-gyártás, szemüvegkereteket pedig kisebb manufaktúrák állítanak elő.




Tetszett? Iratkozz fel a hírlevelünkre!


Jártál már nálunk? Értékelj minket a Facebookon vagy a Google-ön!




38 megtekintés