Manapság teljesen természetes, hogy felkapjuk a szemüvegünket és máris élesen látjuk a minket körülvevő világot. A külvilágból származó információk 80 százaléka a látásunknak köszönhető, így érthető, hogy mindig is kiemelt figyelemmel és kísérletező kedvvel fordultunk a látásunk javítását lehetővé tévő eszközök felé. Hosszú és érdekes út vezetett a mai szemüvegek kialakulásáig, tekintsd át velünk a fontosabb lépéseket!
Az emberek már időszámításunk előtt is használtak úgynevezett olvasóköveket, olyan üvegdarabokat, amelyek felnagyították a betűket, így könnyebbé tették az olvasást. Érdekesség, hogy Néró császárról - sok más mellett - feljegyezték, hogy a gladiátorjátékokat egy zöld smaragdon keresztül figyelte - vagy azért, mert rövidlátó volt, de valószínűbb, hogy a szemeit kívánta óvni az éles napfénytől.
Tudományos megközelítéssel a matematikus, csillagász, geográfus Ptolemaiosz fogott hozzá elsőként a fény vizsgálatához, az időszámításunk szerinti 2. század környékén. Munkássága magában foglalta a fény tulajdonságainak, azon belül a reflexió, a refrakció és a színek alapvető megfigyeléseit. Ibn-al Hajszam (latinosan Alhazen), az arab tudós, a 11. században folytatta a megkezdett munkát, melyet Az optika könyve című művében foglalt össze, rögzítve ebben többek között a gömbsüveg nagyító képességét és más, alapvető optikai és a szem anatómiájára vonatkozó megfigyelését.
A konvex (nagyító) lencse feltalálójának általában Roger Bacon (1219/20-1292) angol gondolkodót és ferences szerzetest tekintjük, aki tanítója, Roger Grosseteste és a fenti elődök munkáját folytatta. Optikai megfigyelései kapcsán felismerte, hogy ez a lencse alkalmas a közeli látás korrekciójára, így lehetővé vált a hypermetropia és a presbyopia korrekciója.
A század végén máris Murano szigetén találjuk magunkat, ahol a helyi üvegművesek féltve őrzött titka volt az átlátszó üvegek megfelelő elkészítése. A dolog rövid idő alatt komolyra fordult, Velencében már 1301-ben megszületett az első, látóeszközök készítésére vonatkozó szigorú szabályozás, amelyben a hamisítást büntető tételek is szerepeltek. A termelés folyt, az olasz kereskedők pedig egész Európában megjelentek a szemüveglencséikkel, sőt még Kínába is eljutottak, valószínűleg Marco Polo által. Ugyan erre közvetlen bizonyíték nincs, viszont a 15. századból származó kínai dokumentumok már beszámolnak szemüvegimportról.
Ezzel együtt megjelentek az üveg befoglalására alkalmas keretek is, melyeket fából, bőrből, esetenként szaruból, csontból készítettek, először csak a kézben tartható, egylencsés kivitelben. Hamar népszerűvé vált az új eszköz a szerzetesek körében és a fejlődése is folytatódott: a 13. század végén már megjelentek a kétlencsés modellek is. Eltérő megközelítések léteznek a feltalálók, az első használók személyére és az időpontokra vonatkozóan, a helyszínekben viszont szinte minden forrás Velencét, Firenzét és Pisát említi elsődlegesen. A szemüveg első írott említése Bernard de Gordon, francia orvostól származik, szintén a 13-14. század fordulójáról.
Ami biztos, 1352-ben Tomasso da Modena a trevisoi San Nicolo domonkos rendi kolostor freskóira olvasószemüveget és duplalencsés szemüvegeket is festett, és más szobrokon, festményeken is megjelent az ábrázolása, azaz a 14. századra már gyakori és ismert eszközzé vált a szemüveg. 1466-ban Strasbourgban megnyitott az első szemüvegbolt.
A szemüvegek ebben az időben, és még pár évszázadon át, a széles tömegek számára hozzáférhetetlenek voltak, egyrészt az áruk, másrészt a felhasználási területük miatt: tudományos körökben és a jómódúak körében használták. Egyes országokban a szemüveg viselése az etikett részévé vált, státuszszimbólum lett belőle. A kezdeti, primitív megjelenési formát felváltották a kimunkált, díszített, nemesfémekből készülő szemüvegek, amelyek egyfajta korabeli luxuscikkek lettek. Ezzel együtt kialakultak a szemüvegkészítő céhek és az optikus-látszerész szakma egyre inkább megbecsültté vált.
A szemüveg történelmének következő fontos állomása a keret fejlődésével kapcsolatos. Ugyan Girolamo Savonarola már a 15. században szorgalmazta a szemüveg fejhez rögzítést egy pánt segítségével, az igazi áttörés viszont Londonból származik: az Edward Scarlett optikus 1728-as katalógusában felbukkanó szemüveg már merev, a halántékhoz illeszkedő, a fülekig érő szárakkal jelent meg, azaz kialakult a szemüveg ma is használt formája. Az újítás rövid időn belül domináns lett, de mellette jól megfértek más kiviteli formák is, mint például a monokli, az ollós szemüveg vagy a század végén megjelenő lornyon is.
A meglóduló technológiai fejlődés, karöltve az orvostudomány fejlődésével, egyre sokoldalúbb felhasználást tett lehetővé, szaporodtak a mérföldkövek, nézzük ezeket sorjában:
A 17. században már a konkáv (távollátást segítő) lencsék is ismertek voltak, így megoldottá vált a rövidlátás (myopia) korrekciója is. Ezt először Johannes Kepler írta körül 1604-ben.
1874-ben, Benjamin Franklinnek köszönhetően, elkészült az első bifokális lencse, amely lehetővé tette a közeli és távoli látás korrekcióját egy eszközzel.
1825-ben Sir George Airy kifejlesztette az első cylinderes lencséket, így lehetővé vált az asztigmia korrekciója is.
Dübörgött az ipari forradalom, tömeggyártásba kerültek a szemüvegkeretek és a lencsék is, így egyre szélesebb körben vált elérhetővé a szemüveg. Ezzel együtt előtérbe került a dizájn kérdése is, egyre több fajta, egyre színesebb és formásabb szemüveg került a piacra.
1870-es évekre, Carl Zeiss, Ernst Abbe és Otto Schott együttműködésének köszönhetően, matematikai modellek segítségével, jelentős előrelépés történt a lencsék optikai tulajdonságainak meghatározásában, ami elősegítette a pontosabb gyártást.
1912-ben Moritz von Rohr készítette el az első olyan lencsét, amelynek a széli torzítása jelentősen alacsonyabb volt az addigiakhoz képest, így a viselők éles képet kaphattak különösebb fejmozgatás nélkül. Az úttörő termék a Zeiss Punktal lencse volt.
A 20. század első évtizedeiben megjelent a szemüvegkeretek gyártásában használt alapanyagok között a műanyag. Ez az esemény további távlatokat nyitott meg, köszönhetően a könnyű kezelhetőségének és formázhatóságának, innentől gyakorlatilag bármilyen forma és szín elkészítése lehetővé vált. A szemüveg visszavonhatatlanul divatcikké vált. Különösen igaz ez a napszemüvegre, amelynek Sam Foster indította el a máig is tartó népszerűségét, amikor 1929-ben Atlantic Cityben, a tengerparti sétányon elkezdte elérhető áron forgalmazni ezeket.
1959-ben, a francia mérnök, Bernard Maitenaz munkájának köszönhetően, az Essilor piacra dobta az első modern, progresszív (multifokális) lencsét, amely gyorsan a presbyopia legkényelmesebb korrekciós eszközévé vált.
1960-as évek elején, a Corning Glass Works cég munkájának gyümölcseként, piacra kerültek az első fotokromatikus (fényre sötétedő) lencsék. Ezzel új távlatok nyíltak meg a szemüvegviselők számára: egy szemüveggel megoldottá vált a korrekciós igény és a fényvédelem, beltérben és kültéren, napos időben, egyaránt.
1980-as években jelent meg a műanyagból készített szemüveglencse, amely könnyebb és vékonyabb az üvegnél, a megmunkálása is egyszerűbb, így hamar átvette a vezető szerepet.
Manapság az optikai lencsék döntő része műanyagból készül, kialakításukat és rétegzésüket tekintve teljesen személyre szabhatóan. Ez azt jelenti, hogy a Te korrekciós igényeidet, mindennapi aktivitásaidat és a kiválasztott kereted paramétereit figyelembe véve kerül gyártásba a lencse, legyen szó egyfókuszú vagy progresszív kivitelről.
A látáskomfortodról gondoskodik, a 100%-os UV szűrés mellett, a reflexiók, a csillogás, a digitális eszközök okozta hatások szűrője. A tisztántartást a por-, zsír- és víztaszító rétegek könnyítik meg. A színezések kínálata szintén alkalmazkodik a változó trendekhez és kihívásokhoz, naprakészen elégíti ki az igényeidet. Következik a 3D szemüvegkeret-nyomtatás, amely már szintén kopogtat az ajtódon.
Egyszerűbben fogalmazva: egyre nehezebb olyasmit kérned, amire ne lenne megoldásunk.
A szemüveg magyar vonatkozásairól itt olvashatsz.
Tetszett? Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Jártál már nálunk? Értékelj minket a Facebookon vagy a Google-ön!