Ebben a cikkünkben dr. Győrffy Istvánhoz, a magyar szemészet történelmének jelentős alakjához nyúlunk vissza, aki, amellett, hogy négy nyelven beszélő, fess úriember volt, a magyar kontaktológia úttörője, kiemelkedő alakja, nemzetközileg elismert szaktekintélye volt. Orvosi tevékenységén felül megalkotta a leányfalui botanikus kertjét, amelynek csodájára jártak a szaklapok, hatalmas, orvosi témájú érmegyűjteménnyel rendelkezett, a második világháború idején pedig, Budapest ostroma alatt, a Rókus kórház vezetőjeként, mentette a honfitársainkat. Szerteágazó életművet hagyott maga után, sorolhatjuk azokat a területeket, ahol maradandót alkotott.
Budapesten született, 1912. február 22-én. Édesapja neves néprajztudós volt. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait is Budapesten végezte. 1936-ban szerezett általános orvosi oklevelet a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. A diploma megszerzését követően a Mária utcai Szemklinikára került, amihez hűséges maradt egészen élete végéig. 1936–1956 között az I., illetve a II. sz. Szemészeti Klinika egyetemi tanársegéde, 1956–1972 között egyetemi docense. Ezzel egyidőben, 1939–1972 között, nyudíjazásáig, a Kontaktüveg Laboratórium vezetője, 1972-től tudományos tanácsadója. Az 1990-ben alapított Magyar Kontaktológiai Társaság tiszteletbeli elnöke. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés tulajdonosa.
Kezdettől fogva a szemészeti optika érdekelte, ennek kapcsán kezdett a kontaktkagylóval foglalkozni. Rövid időn belül beírta a nevét a kontaktlencse nagykönyvébe: 1938-ban, egy németországi tanulmányútja során, megismerkedett a „plexiüveggel”. Az anyag sokoldalúságát látva azonnal elkezdte annak szemészeti felhasználását kutatni. Néhány hónap alatt elkészült a PMMA (polimetil-metakrilát) alapanyagból készülő kontaktkagylóval, amelyet első páciense már 1938 végén panaszmentesen tudott viselni. Vezetésével 1939-ben megalakult az első kontaktlencse-laboratórium. A következő évben, a Magyar Szemorvostársaság ülésén már 17 páciensről számolt be, akiknek összesen 24 műanyag kagylót készített. Az új alapanyag készen állt világhódító útjára.
A hamarosan kitörő világháború és az azt követő évek nehézségei ekkor még megakadályozták a professzor munkájának széles körű elismerést, sőt a nemzetközi szakirodalom gyakran tulajdonítja az elsőséget Theodore Obrignek, aki New Yorkban tevékenykedett és 1942-ben publikálta a hasonló irányú eredményeit. Nota bene: Obrig Dallos professzor mintavételi és készítési eljárását alkalmazta és egészen 1939-ig üvegből készített kontaktkagylókat .
Kutatásai kiterjedtek az aszimmetrikus szemforma meghatározására, amelyhez egy, a világon egyedülálló, úgynevezett haptikai kontaktüveg próbasort használt. Több ezer mérés segítségével kidolgozta a kontaktkagylók készítésének egyszerűsítését.
1953-ban, Európában az elsők között honosítja meg a cornealis (a csak a szem színes részét elfedő) kontaktlencse készítését és rendelését, melyet 1954-ben egy speciális préselési eljárás szabadalmaztatásával tovább tökéletesített. Az úttörő eljárás és az eredmények eljutottak a világ más részeibe, dacára annak, hogy akkoriban utazni szinte lehetetlen volt és szakmai anyagok, folyóiratok cirkulációját is jelentősen gátolta a szovjetbarát országok bezártsága.
1959-ben újabb történelmi esemény következett be: a professzor levelet kapott az Eye Research Fundation (ERF) elnökségétől, amelyben meghívták a kontaktológusok kongresszusára, Chicagoba. Megtiszteltetésnek és a munkája elismerésének tekintette a meghívást, ráadásul a keleti blokk országaiból ő jutott ki először ilyen színvonalú nemzetközi eseményre. A kongresszuson 45 perces előadást tartott, tévéinterjút adott és egy kitüntető diplomával is elismerték a munkásságát. Az utazása kalandosra sikerült: első nekifutásra minden szinten visszautasították az utazási kérelmét, végül Rusznyák Istvánnak, az MTA akkori elnökének közbenjárására sikerült kiutaznia. Rusznyák közreműködése főhajtás volt a professzor embersége előtt: Budapest ostroma alatt a professzor segítette Rusznyák családját is, együtt sok más rászorulóval. A kongresszusi elismerések része volt egy 1.000 dolláros csekk is, amely lehetővé tette a professzor számára, hogy a meghosszabbított hazaúton felkeressen olyan helyeket, amelyekről addig csak álmodhatott: eljutott többek New Yorkba, Londonba, Párizsba és Rómába is.
A professzor 1942-től gépjárművön közlekedett, több százezer kilométert tett meg motorkerékpáron és gépkocsin. A kezdetektől foglalkoztatta a gépjárművezetés szemészeti vonatkozása. 1964-ben kidolgozta az első magyarországi gépjármű-közlekedési alkalmassági feltételrendszert, amelyből rendelet is született. Ezzel együtt a színtévesztést is kutatta, tekintettel arra, hogy abban az időben jelentősen megnőtt a különböző gépjárműveket vezetők száma, ezzel együtt színtévesztés okozta problémák is.
1972-től tagja volt a Magyar Szemorvosok Társasága vezetőségének, 1975-től a Magyar Orvoséremgyűjtők Társasága elnöke, 1985-től pedig a Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja.1959-től a Nemzetközi Kontaktlencse Társaság alapító vezetőségi tagja, 1987-től pedig a Julius Hirschberg Szemészettörténeti Társaság tagja volt. Élete során kontaktlencsével foglalkozó témakörben mintegy 90, egyéb témából 60 cikket jelentetett meg. írt még 6 könyvrészletet és közel 30 nemzetközi kongresszuson tartott előadást. Tudását, találmányait örömmel adta tovább, élete végéig kiemelt figyelmet fordított kollégái képzésére, rengeteg tanáccsal látta el őket.
Az 1970-es években a nyugati blokk elhúzott a technológiák és fejlesztések területén, köszönhetően az eltérő gazdasági berendezkedésnek. Tömeggyártásba kerültek a lágy kontaktlencsék, egyre jelentősebb és egyre jövedelmezőbb részesedéssel a korrekciós eszközök piacán, ami egyben a fejlesztések is előremozdította. A professzor úr folyamatosan biztatott a felzárkózásra. Biztatása termékeny talajra hullott, manapság hazánkban a kontaktlencse kereskedelmi és szakmai háttere megfelel a fejlett országok színvonalának, gyakorlatilag minden alkalmazási területre találhatsz felkészült és gyakorlott szakembert. A kontaktlencse gyártás területén Európa élvonalában vagyunk, a kisebb magyar kontaktlencse laborok mellett a CooperVision Inc. Gyálon működtet egy több mint 1.000 munkavállalót foglalkoztató üzemet.
Ahogyan a bevezetőben említettük, a professzor az élet más területein is sikeres volt, rendkívüli tehetséggel, szorgalommal és érdeklődéssel fordult más irányokba is. Színes egyéniségére jellemző, hogy ő rendelkezett a világ leggazdagabb szemészeti témájú érmegyűjteményével, amely megtekinthető a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Leányfaluhoz is több szállal kötődött: páratlanul szép botanikus kertet hozott létre otthonában, amely a szakavatottak véleménye alapján egy igazi humanista, mérnöki műremek lett. A Kertészet Magazinban rendszeresen publikált erről, saját fényképeit mellékelte a cikkekhez. 83 éves korában az „Adatok Leányfalu déli részének hely- és családtörténetéhez” című könyvében összegezte helytörténeti kutatásait.
Nagyra tartotta a zenét, ifjú korában kiválóan zongorázott. Szívesen emlegette a találkozását Louis Armstronggal, akivel első amerikai útja során szerepelt együtt egy tévés talkshowban. A fényképezés is kedvelt hobbija volt, már kora ifjúsága óta. A páciensekről fotódokumentációt készített, ehhez pedig fotólabort hozott létre a klinikán. A legnagyobb igényességgel fotózta a természetet, a madarakat. A fotók némelyike címlapfotóként is szerepelt a Kertészet-Szőlészet, valamint a Kertbarát Magazin számaiban. Édesapja nyomdokain járva, készített néprajzi tárgyú fotókat, és cikkeket is publikált a témában. Feldolgozta a 20. században tevékenykedő magyarországi szemorvosok munkásságát és, különösen élete utolsó éveiben, aktívan kutatott szemészet- és orvostörténeti témában. Foglalkoztatta a szemüveg története is, 1962-ben publikált cikket a két legfontosabb magyar szemüveglelet bemutatásával.
Győrffy professzor igazi, 20. századi humanista polihisztorként élt, hatalmas szellemi öröksége, tudományos munkássága ma már történelem.
Tetszett? Iratkozz fel a hírlevelünkre!
Jártál már nálunk? Értékelj minket a Facebookon vagy a Google-ön!